Meggyengült az immunrendszerem

porcerősítő

Mióta lakásfelújítással foglalkozom, nagyon sokat császkálok a városban. Folytonos pörgésben és mozgásban vagyok, hiszen ide-oda kell rohangálnom egyeztetni, vásárolgatni, elintézni a szükséges teendőket.

Nagyon kedveltem eleinte ezt a munkát, saját magamat is olyan személyiségnek vallom, aki képes az ilyesmit elviselni: nagy tűrőképességgel rendelkezem, és meglehetősen kitartó vagyok, szóval azt gondoltam, hogy hosszútávon is bírni fogom a strapát.

Néhány hónappal később derült ki, hogy a testem edzettsége sajnos nem olyan szintű, mint gondoltam: elkezdtek fájni az ízületeim, begyulladt a lábamban az izom, teljesen vállalhatatlanná váltam. Nem tudtam többé a munkámat elvégezni maximálisan, ráadásul még otthon is nehezemre esett meggyógyulni. Azt hittem, egy hétvége majd elég lesz kipihenni a fáradalmakat, de nagyon naiv voltam: két hét elteltével is lüktetett a végtagjaimban a fájdalom.

Mindenfélét kipróbáltam pedig, kamilláztam, különböző gyógynövényekkel borogattam, amikor a vizes borogatás már nem volt elég… Nem akartam gyógyszert szedni, de egy idő után eljött az a pont, hogy nem voltam már többé képes tartani magam. Fölhívtam az anyukámat, hogy most azonnal kórházba kell vigyen, vagy legalábbis orvoshoz, mert szörnyen rosszul vagyok, képtelenné váltam bármire. Még a lázam is fölment, annyira meggyengült az immunrendszerem.

Anyukám átjött, és teljesen megdöbbent azon, ahogy kinézek. Azt mondta, élőhalott vagyok: az arcom sápadt volt és beesett, látszódott, hogy vonszolom magamat az ajtóig, hogy be tudjam őt engedni, három kiló ruha volt rajtam, de még úgy is látta bennem a reszketést. Anyukám lefektetett, rakott a fejemre egy törölközőt, hideg vizes borogatást, aztán kikészítette a gyulladáscsökkentőt az asztalra és hozott nekem egy pohár narancslevet is. Megkérdeztem, nem hozott-e nekem lázcsillapítót is véletlenül, mire rábökött a tablettára: ebben biz az is van.

Szenvedtem még egy kicsit, míg ő főzött nekem gyömbérteát a konyhában, meg valami meleg ételt kezdett el készíteni, hallottam, ahogy lassacskán kipakolja a hozzávalókat az bútorlapra. A teát behozta nekem, kortyoltatott belőle párat, aztán visszament a konyhába húslevest főzni.

Nehezen vettem rá magam arra, hogy bevegyem a gyógyszert. Nem szerettem ezeket, mert tartottam tőle, hogy teljes mértékben lerombolják az immunrendszeremet, de már semmilyen immunrendszerem nem maradt, szóval nem kockáztattam semmit, ennél rosszabb már amúgy sem lehetett.

Szóval fogtam a tablettát és bevettem. Kicsit aggódtam, nem tudtam, allergiás vagyok-e rá (később kiderült persze, hogy dehogy vagyok!)

A következő, amire emlékszem, hogy négy órával később van, anyukám a Seherezádét nézi a nappaliban, nekem meg már nem fáj a fejem, és sokkal könnyebben mozgok. A pihenés sokat segített, de a gyulladáscsökkentő is igazán jót tett velem. Anya kint hagyta a komódon, szóval bevettem még egy tablettát, és kimentem a konyhába a gőzölgő húsleves illatát követve. Megettem egy jó nagy tál levest, finom tésztával, répával, jóllaktam egészen. Megpusziltam anyukámat, aztán visszafeküdtem még egy kicsit pihenni.

Nagyon szerettem anya hangját hallgatni, szóval még beszélt hozzám, mikor én már elszundítottam. A sutyorgása segített elálmosodni.

Egy hét alatt rendbejöttem. És már akkor sem szenvedtem annyit, a gyógyulás tényleges ideje alatt, mint az elmúlt pár napban összesen…

Következő héten már dolgoztam is, mert hiányzott a pörgés, persze önkímélő üzemmódban csináltam mindent. A gyulladáscsökkentő nekem nagyon jól bevált, el is tettem a gyógyszeres fiókomba, ha bármikor megismétlődne a gond, a legtökéletesebb segítség. Sőt, egy levelet a táskámban is tartottam belőle: és lám, volt rá szükség!

Amikor egy munkatársam hasonló tüneteket mutatott, amikor összefutottunk az irodában, adtam neki egy szemet. Fél óra múlva csillogó szemekkel állt elém, hogy már sokkal jobban van, a fájdalom mérséklődött. Szóval ez egy csodaszer, és ezek szerint nem csak nekem vált be!

Persze bizonyára húslevessel együtt működve az igazán hatásos gyógymód!