Állandó jövedelem a hálózatban. SAP Help Portal
E tanulmányban arra teszünk kísérletet, hogy a rendszerváltást megelõzõ évekbõl származó adatok statisztikai feldolgozásával teszteljük a hálózatok mint állandó jövedelem a hálózatban erõforrások hatását a magyarországi jövedelemegyenlõtlenségekre. Fõ kérdésünk a következõ: teremtenek-e gazdasági elõnyt a társadalmi hálózatok?
Precízebben: demonstrálható-e, hogy az egyéni jövedelmek szisztematikus módon összefüggenek az egyének különbözõ típusú és méretû társadalmi hálózatainak meglétével? Két ok miatt tartjuk fontosnak az ez irányú vizsgálódást.
Ha sikerül kimutatnunk elméletileg megalapozott, empirikus összefüggések meglétét, közelebb juthatunk a társadalmi egyenlõtlenségek újra termelõdési mechanizmusainak megértéséhez az államszocializmus feltételei között. Az effajta összefüggések kimutatása másrészt azért is rendkívül fontos feladat, mert csak ezen az alapon kezdhetjük el annak felfejtését, milyen szerepet játszanak a társadalmi hálózatok szerkezetei az államszocializmus utáni átalakulásban. Társadalmi kötések 2 és gazdasági elõnyök Két módszer ismeretes a társadalmi hálózatok által az instrumentális gazdasági cselekvésre gyakorolt hatások vizsgálatában.
A kötéserõsség definíciója így hangzik: "a kötést jellemzõ idõtartam, érzelmi intenzitás, intimitás kölcsönös bizalmasság és a viszonossági alapon nyújtott szolgáltatások valószínûleg lineáris kombinációja" Granovetter E szerint a gyenge kötések inkább szolgálnak információforrásként, s jobban segítik a hozzájutást az iskola- illetve a hatalmi rendszer erõforrásaihoz - a további hasznos kapcsolatokról nem is beszélve - mint az erõs kötések. Elõször is, fölöttébb vitatható a "gyenge" és "erõs" kötõdések elkülönítésének módszere.
Némely rokonok aligha jelentenek többet a felületes ismerõsi kapcsolatnál, míg a "barát" fogalma akár élettársi viszonyt is takarhat.
külön adózó jövedelem
Az intimitás "mértéke" könnyen lehet teljesen független a "viszonossági alapon nyújtott szolgáltatásoktól". A kötõdés erejének - Granovetter nyomán - a "viszonossági alapon nyújtott szolgáltatások" révén történõ mérése logikailag érvénytelenít minden olyan elemzést, amelynek függõ változója gazdasági cselekvéssel, így például álláskereséssel vagy jövedelemszerzéssel függ össze.
Azon kategorizációs kísérletek fizetett bináris opciók. Marsden-Hurlbertmelyek a gyenge kötések értelmezési tartományát az emberek széles körére terjesztik ki, már-már tautológikusnak tekinthetõ következtetésekhez vezetnek: aligha meglepõ, hogy a gyenge kötések így létrejövõ, jóval heterogénebb összetételû kategóriája alkalmasabb eszköz az állásszerzésre, mint az egyén sokkal kisebb létszámot kitevõ, közvetlen családja.
Harmadszor, az erõs-gyenge különbségtétel generikus: semmiféle konkrét társadalomalaktani megfontolásra nem támaszkodik. A hálózatvizsgálatok nagy része megelégszik azzal, hogy felmutat bizonyos kapcsolatmintákat anélkül, hogy bármi egyebet is mondana a társadalomról, amelyben a kötõdések mûködnek. De megalapozott-e ez a feltevés? Igaz-e, hogy állandó jövedelem a hálózatban társadalomra haladva azonos az erõs és gyenge kötések, s így a társadalmi hálózatok morfológiája?
Az államszocializmus körülményei között a társadalmi élet különféle területeit átszövõ hálózatok jószerével szétbogozhatatlan szövedékét találjuk; e hálózatok a legkülönfélébb célokat szolgálják a maguk hajlékony, alkalmazkodóképes módján.
A világgazdaság centrumán kívülre szorult társadalmakról szóló szakirodalom hasonló megfigyelések garmadával szolgál. Mi a magunk, az államszocializmus kései korszakára irányuló vizsgálódását anélkül a radikális leegyszerûsítõ feltevés nélkül kezdjük, mely szerint valamennyi társadalom azonos, méghozzá az észak-amerikai társadalomszervezõdésbõl ismert hálózati logika szerint épülne fel.
A társashálózat-irodalom túlnyomó részt Granovetter nyomán halad: egyazon dimenzió ellentétes pontjainak illetve világosan elkülönülõ szakaszainak tekinti az erõs és a állandó jövedelem a hálózatban kötéseket. Annál is kevésbé, mert Angelusz Róbert és Tardos Róbert - az általunk itt elemzett adatok elsõ feldolgozása során - épp azt találta, hogy a granovetterinél némileg elõvigyázatosabban operacionalizált erõs és gyenge kötések világosan elkülönülnek egymástól.
Így tehát sem elméleti, sem pedig empirikus ok nincs annak kizárására, hogy a "gyenge" és "erõs" kötések fogalma külön típusokat ír le, melyek akár egymástól teljesen független dinamikát követve, akár pedig összehangolt módon, egyszerre is felléphetnek, illetve hiányozhatnak Marsden-Campbell A hálózatvizsgálatok másik osztályát azok a többdimenziós modellek alkotják, melyek az elérhetõ erõforrások kiterjedtségét, erejét és minõségét hivatottak mérni Wegener ; Campbell-Marsden-Hurlbert ; Marsden-Campbell Hogy ne kelljen az elmélet betûje szerint siker és pénz bináris opciók kötésnek állandó jövedelem a hálózatban minden barátot és rokont, és gyengének tekinteniük minden ismerõst, a kötések erejének, illetve kiterjedtségének mérésére többdimenziós indikátorrendszert használnak.
Így a kötéserõsség mérésénél Wegener 63 például viszonytípusokba soroltatja szülõ, testvér, szomszéd stb. Campbell, Marsden és Hurlbert a kapcsolatháló kiterjedtségét mennyire sokféle, illetve mekkora számú "alter" található a hálózatban az "alter"-ek életkorának szórásával, "alter" és "ego" földrajzi távolságával, továbbá azon "alter"-ek arányával jellemzi, akik vallásuk, nemük, etnikumuk vagy foglalkozásuk típusa szerint különböznek "ego-tól".
E tanulmányok azután faktorelemzéssel modellezik a társashálózati kötések jellegzetességeit. Az alulszocializált "erõs-gyenge" dichotómiához képest a többdimenziós módszer nyilván elmozdulás a helyes irányban. A hálózati kötéseknek kétségkívül sok összetevõje és sokféle célja lehet.
Egyes faktorok - például a kapcsolatok bensõségessége, az mennyi pénzt lehet kihúzni a bináris opciókból gyakorisága, az emberek csoportokba sorolása - bizonyos összetevõinek operacionalizálásával azonban hasonló bajok vannak, mint az egyszerû dichotómiával: az együtt töltött idõ például éppenséggel fordítottan is lehet arányos az érzelmek intenzitásával egymástól távol lakó szülõk és felnõtt gyermekeik, illetve munkatársak között sokszor ez a helyzet.
Nem egyértelmû, az "együttlét" idõtartamába csak a tényleges fizikai együttlét tartozik-e bele, vagy a telefonálás, a levelezés is. Hasonlóképpen elmarad annak kellõ igazolása, hogy miért éppen az adott változókombináció tekintendõ például a kötéserõsség vagy a "bensõségesség" mércéjének. Végül arra a faktorváltozók sem adnak választ, hogy a kötések dimenzióiról vagy pedig különbözõ kötéstípusokról kell-e beszélnünk.
A gyenge kötések erejérõl szóló irodalom - mind egy- mind pedig többdimenziós változatában - gondolatok és inspirációk bõ forrása. Mégis, mérési problémái, elméleti tisztázatlanságai állandó jövedelem a hálózatban az a rejtett feltevése, hogy létezik az emberi társadalom általános formája, amely az észak-amerikai fehér, angolszász, modern, városi, protestáns stb.
Formális és informális kötések Alkalmasabb kiindulópontnak kínálkozik az államszocialista gazdaságban mûködõ kötések alaptípusainak megkülönböztetesére a "formális"-"informális" distinkció.
Parsons ; Blau ; Stinchcombeilletve a gazdasági szektorok vizsgálataiból pl. A formális kötések - a szervezetszociológia intézményi olvasatához híven - "explicit, személytelen és funkcióhoz kapcsolódó" kapcsolatrendszerek egyének, illetve csoportok között Smelser Gyakran jogi jellegû szabályok is rögzítik a formális szerkezeteket. Ezzel ellentétben az informális társashálózati kötések implicitek, személyesek és széles körben, kötött funkcióktól jórészt függetlenül mûködnek, s jogi jellegû eszközök nem rögzítik õket.
Így minden formális szervezetet a formális és informális kötõdések és interakciók keveréke jellemez. Az informális kötõdések minden intézménytípusban jelen vannak; a formális kötõdések jelenléte definiálja a formális intézményeket.
Az informális intézmények szempontjából a formális kapcsolatok mindig külsõdlegesek. A szocializmusbeli "informalitásról" szóló szakirodalom egy részének pl.
Ezen elméletek úgy kezelik, mintha az elsõ gazdaság kizárólag formális, a második pedig csak informális volna. E feltevés, a közép európai valóság empirikus vizsgálata helyett, azon a túlegyszerûsített elképzelésen alapul, hogy egy gazdaság adott szektora vagy tervgazdasági logikát követ - tehát vagy "bürokratikusan koordinált" Kornai ; - vagy pedig piaci alapon mûködik tehát szabad és szabályozatlan. Ha a szocialista gazdaság két szektorát aszerint különböztetjük meg, "milyen mértékben gyakorol érdemi kontrollt a bennük részt vevõ vállalatok és kistermelõk felett a szocialista állam" Böröcz a:az "elsõ gazdaságban" az állami, "szocialista" szektorban az állami, illetve szövetkezeti tulajdonú, az állam által ellenõrzött vállalatokat találjuk, a "második gazdaságba" a nem-állami szektorba pedig az olyan tevékenységeket soroljuk, mint a bejegyzett, részben-bejegyzett, vagy teljességgel dokumentálatlan kisvállalkozások, a mellékállások, a "fekete-" és "szürke" piac, a csempészés, a magántulajdonú ingatlanok el- és bérbeadása, illetve a háztáji demo számla reáljövedelem lásd pl.
Portes-Böröcz Magyarországon ben vagyis adataink felvételének idején jóformán a teljes munkaképes lakosságnak keresõ állása volt az elsõ gazdaságban, és a munkaerõ jelentõs része folytatott jövedelemtermelõ tevékenységet a második gazdaságban.
Jórészt a hálózatok által teremtett kötések révén kapcsolódik egymáshoz az elsõ és a második gazdaság. Az államszocialista gazdaság két szektorát így a formális és informális kötõdések kizárólagos megléte vagy hiánya nem definiálja.
Elengedhetetlen, hogy a jövedelemszerzés elméleti és empirikus modelljében megjelenjenek mind a formális, mind pedig az informális kötõdéstípusok - mindazonáltal igen durva elõfeltevés volna gépiesen abból kiindulni, hogy a formális hálózatok kizárólag az egyik, az informálisak csakis a másik szektorhoz tartoznak.
Ez két okból is torzítaná a különbözõ hálózatfajták gazdasági cselekvésre gyakorolt hatásának elemzését. Elõször, mert a második gazdaságban igencsak jelen vannak formális szabályok. A gazdaság állami szabályozása tekintetbe veszi a nemállami tulajdon létét. A szocialista kormányzatok rendre büntetõadókat vetnek ki, és a legrafináltabb egyéb, hitel- illetve tõkefelhalmozás-korlátozó és fogyasztásösztönzõ eszközöket vetik be, hogy kordában tartsák a "nemszocialista" második gazdaság szereplõit lásd pl.
Róna-Tas Ugyanakkor az, hogy a második gazdaság egyes gazdasági intézményeiben alkalmazottakat, illetve tanoncokat találunk, egyértelmûen arra mutat, hogy itt is elõfordulnak, ha mégoly korlátozott mértékig is, a formális szervezeti struktúrák. A formális kötéseket tehát nem lehet a priori kizárni a második gazdaságból. Másodszor, a kereskedelmi, a vállalatvezetõi és a dolgozói gyakorlatot az állami szektorban vizsgáló esettanulmányok sora azt mutatja, hogy itt a formális mechanizmusokat sûrûn át- meg átszövik az informális megoldások.
A szakirodalomban pl.
- Hogyan lehet megtudni, hogy sok pénzt fogok keresni
- Központi Statisztikai Hivatal
- Külön adózó jövedelem – Adótanácsadás | RSM Hungary
- Bináris opciók jelzik a mutatókat
- Passzív bevétel kriptopénzzel? 5 különböző megoldást mutatunk - krisztinahaz.hu
- A jogszabály mai napon
Czakó-Sik ; Lomnitz ; Korbonski bõséges és meggyõzõ leírását találjuk a kedvezmények és trükkök, elõjogok és kizárások, információ-kiszivárogtatás állandó jövedelem a hálózatban félrevezetés széles körben elterjedt rendszerének az állami vállalatok dolgozói és vezetõi között, és annak, miként tették lelhetõvé e mûködésmód kialakulását és fennmaradását a finom erezetû, nagy kiterjedésû informális hálózatok.
A hatvanas évek végére például széles körben kialakult a tanácsi. A nyolcvanas évek elején a vgmk néven ismertté vált belsõ alvállalkozói szerzõdések rendszere elárasztotta szinte a teljes szocialista szektort.
E "vállalkozási" formában, mint közismert, az állami cégek saját munkavállalóikkal szerzõdtek, mintegy független magánszektorbeli vállalkozókként ismerve el saját alkalmazottaikat.
Az így létrejött gazdasági kisszervezetek szerkezetei híven tükrözték az informális munkahelyi kapcsolatrendszerek "szociogramját" Stark ; ; Róna-Tas Az adataink felvételével nagyjából egy idõben, Czakó Ágnes és Sik Endre által megkérdezett több, mint állandó jövedelem a hálózatban menedzser 97 százaléka nyújtott és 95 százaléka fogadott el a Polányi Károly által reciprocitásként leírt informális kapcsolatrendszerben olyan, nagyon is kézzelfogható gazdasági segítséget, mely ugyanakkor sem piaci értékben, sem pedig redisztributív elõnyben nem megfogalmazható Czakó-Sik Könnyû belátni: e példákban az informális kapcsolatrendszerek rugalmasabbá tették a lakásellátást, javították a termékminõséget és a termelékenységet a "szocialista" szektorban.
Az informális hálózatok mûködését tehát nehéz volna a szocialista elsõ gazdaság mûködésével merõben ellentétes folyamatként leírni: sokkal inkább úgy tûnik, szétbogozhatatlanul összefonódott a szocialista gazdaság formális tevékenységeivel. Kapcsolattípusok az államszocialista gazdaság szektoraiban A fenti ábra fogalmi hátteret biztosít elemzésünkhöz: a formális és állandó jövedelem a hálózatban bnomo bináris opciók mint a szocialista gazdaság szektoraitól elvileg független jelenséget helyezi el.
A két kör az állami és a nem-állami szektort szemlélteti, s átfedésük külön helyet biztosít a két szektort összekötõ kapcsolatoknak. Az így absztrahált államszocialista társadalomban a formalitás-informalitás tengely merõleges azaz: fogalmilag független a gazdasági szektorokra. A formalitás-informálitás distinkciót tehát nem a gazdasági szektorok meghatározó ismérveként fogjuk fel, hanem különféle, összetett intézményi megoldások jellemzõjeként kezeljük, melyek megengedik a hálózati kötéseknek éppúgy, mint a gazdasági tulajdon- irányítási és tranzakció-típusoknak a legtarkább kombinációját.
Ugyanaz a kapcsolattípus természetesen változatos jövedelemszerzõ stratégiák eszköze lehet a különféle szektorszeletekben.
Az állami szektoron belüli formális kapcsolatok az a-val jelölt mezõben az egyén formális szervezeten belüli pozícióját jelzik.
A formális kapcsolatok, mint minden nagy bürokráciában, végzettségi és politikai követelményekhez kötõdnek. Akiknek nagy a formális hálózatuk, fontos hely jut a politikai és szellemi élet, az ipar, a mezõgazdaság és a közigazgatás vezetõ pozícióiban, és viszont: vezetõi szerepüket többek között az alárendeltjeikkel, illetve a többi vezetõvel történõ formális, célorientált kapcsolattartás definiálja.
Az állami szektoron belüli informális hálózatok b mezõ fõként arra szolgálnak, hogy segítségükkel megoldják a formális állandó jövedelem a hálózatban megold hat atlan problémákat. Az intenzív formális kapcsolatok valószínûleg együtt járnak a kiterjedt informális kötésrendszerrel. Ugyanakkor minden bizonnyal elõfordul az is, hogy az informális kapcsolatok a formális követelményekben mutatkozó hiányosságokat - így például a párttagság vagy az elõírt iskolai végzettség hiányából következõ korlátokat - hidalják.
Ha ismerjük a megfelelõ embert, az segíthet a hierarchián belüli elõbbrejutásban csakúgy, mint napi problémáink megoldásában.
Az elsõ és második gazdaság szereplõi közötti formális kapcsolatok területéhez c mezõ tartozik minden, az állami és nem-állami szektorok között fennálló hivatalos, "elõírás szerinti" kapcsolat, így például az alvállalkozói szerzõdések, a stabil kereskedelmi kapcsolatok, az adózás, az állami szabályozás és az állami nyilvántartás kötõdései.
A szektorok közötti informális kapcsolatok d mezõ fogalmába tartozik minden, mindkét szektorban érdekelt személyt jellemzõ kötés, így a korrupció, a protekció, a patrónus-kliens viszonyok és az állami vagyon közönséges lopása csakúgy, mint a két szektorba tartozó szereplõk között, családi, rokoni, illetve baráti alapon fûzõdõ szálák mentén létrejövõ kötõdések. A magánvállalkozó, aki azért tud a butikjának helyet és mûködési engedélyt szerezni a Váci utcában, mert az apósa KB-tag, nagyszerû példája a két szektort összebetonozó informális hálózatoknak.
A második gazdaság formális kapcsolatainak mezõje 'e' meglehetõsen kicsiny, hiszen e terület csak korlátozott mennyiségben generál formális hálózati kapcsolatokat. A második gazdaság résztvevõi zömükben egyéni vagy családi alapon szervezõdött kisvállalkozások. Mindenesetre az adatfelvétel idején a hivatalos szabályozás lehetõvé tette a magántulajdonú vállalkozásoknak, hogy a "segítõ családtagok" alkalmazottnak nem számító kategóriáján felül, külön engedély nélkül maximum 15 fõt alkalmazzanak.
Ne légy áldozat! Használj VPN-t!
A formális kapcsolatok tehát igenis jellemezték a második gazdaságot. Végül, a második gazdaságon belüli informális kapcsolatok világában f találjuk azon társashálózatokat, melyek révén a nyolcvanas évek közepe táján a magyarországi magánvállalkozások túlnyomó része a munkaerõt toborozta és irányította, s melyek segítségével áruikhoz és szolgáltatásaikhoz alapanyagot, engedélyt és vevõt szereztek.
Most ezeket empirikus úton tesztelhetõ hipotézisekké fogalmazzuk, majd az adatokra fordítjuk figyelmünket. Más szóval, a formalitás-informalitás és az elsõ-második gazdaság megkülönböztetések a jövedelmi egyenlõtlenségek tekintetében ortogonálisak.
A vizsgált mintát a felnõtt korú polgári lakosságból nyerték háromlépcsõs rétegzett mintavétellel. Ehhez a legkisebb négyzetek 14 elvén alapuló, hierarchikus regressziós modelleket használunk; mindegyik regressziós modell egy-egy kapcsolathálózati változó hatását vizsgálja, viszonyítási alapként tekintve az alapmodellben foglalt változók hatását. Ezzel az eljárással mérni tudjuk, a jövedelem mekkora abszolút, illetve százalékos változásával jár együtt egy adott típusú hálózati erõforrás egységnyi növekedése.
