Házvásárlás, szobalány állás

Mindig is nagy vágyam volt, hogy egy helyes kis családi házban lakjak majd. Persze ez azért nem olyan egyszerű a mai világban.

A családtraditional-house-461775_640

Ahhoz hogy az embernek legyen egy szép háza, általában szükséges egy pár is. Persze vannak kivételek, hiszen ahol a szülőknek van lehetősége támogatni a gyermeket ilyen formában, ott szerencsésebb a helyzet. Nálunk erre nem igazán volt lehetőség. A szüleim igaz dolgos családból származtak, emlékszem régen még járt anyám kapálni is a Tsz-be, apám pedig földműves volt, és traktorral bérbe is szántott. Hárman voltunk testvérek, mindenki megtanulta hogyan kell a földet művelni.

A bátyám agrár mérnöknek tanult az öcsém pedig ácsnak. Az én időmben egy lánynak sok lehetősége nem volt mint hogy varrónő legyen. Annyira nem szerettem viszont lehetőségem nem lett volna kollégiumba menni, nem is engedhettük volna meg magunknak. Nem álltunk soha rosszul anyagilag, mert mindig volt, ami kellett, de pocséklás soha nem lehetett.

Megtanultam én is a kertet gondozni, egészen kicsi koromtól fogva jártam anyámmal ki, és mondta, hogy mit miért csinál.

A felnőtté válás

Mindig is tudtam, hogy nem akarok a földtől elszakadni. Szerettem, hiszen ebben nőttem fel. Persze dolgoztam a ruhagyárban, mint varrónő, de nem igazán szerettem. A varrással nem volt gondom, mert számos felkérésem volt, hol erre, hol pedig arra. Volt aki épp gyűrűpárnát kért, vagy egy babakelengyét, vagy egy táskát, neszesszert, szóval volt bőven munkám is. Saját gépem volt, így akkor varrtam amikor akartam. Apám még egy kis műhelyt is alakított ki nekem otthon, hogy ne kelljen állandóan az anyagokat kerülgetnie, vagy a leesett darabokat szedegetnie. Ez is egy olyan dolog, amit csak akkor tud az ember csinálni, ha van egy helyisége, amit ha akar ott tud hagyni, akár félbe is a munkát, és csak becsukja az ajtót.

Az udvarlók

Annyira nem voltam kapós lány, de nem is igazán izgattam magamat ez miatt. Jártunka barátnőimmel bálba a faluba, én igen csak szerettem, és az öcsém is. Sokszor volt, hogy együtt táncoltunk, nem zavarta, hogy a nővére vagyok. Kati barátnőm öccse is volt, hogy csatlakozott hozzánk. Jó fej volt, de mivel nálam három évvel fiatalabb, nem is foglalkoztam vele, mint fiú.

Aztán ahogy telt az idő, igen csak összenőttünk, ide vagy oda három év. Egy idő után már nem is volt észre vehető. Mivel jóban voltunk, így úgy közlekedtem Katiéknál, mintha otthon lettem volna. Mindig mondta az anyukája is, hogy érezzem magamat otthon, és ha kell valami, szolgáljam csak ki magamat nyugodtan.

Aztán egyik ilyen alkalommal valami ruhát terveztünk pont Katinak, és persze ki varrhatná meg, ha nem én? Szóval pont méreteket vettem róla, mikor András az öccse is betoppant. Persze szokásos módon ott cinkelődött e Nővérén, amit ő már fel sem vett.

Szóba került, hogy lesz egy jó kis szabad téri színház, nem e megyünk el. Katinak nem volt kedve, mert épp randevúra készült, de mondta, ha van kedvem, menjek el nyugodtan. Így találkoztunk először kettesben…

A biztonság

Az a bizonyos előadás után kerültünk közelebb egymáshoz. A szüleink nem bánták, hiszen régóta ismerték már egymást, és együtt is nőttünk fel.

Mint mindenkinek nekünk is voltak álmaink, jobban mondva ez után, már közös álmaink. Szerencsére, András is szerette a földet, a fákat, az erdőt, így egyértelmű volt, hogy falun maradunk.

A ház vásárláshoz pénzre volt szükségünk, így úgy döntöttünk, hogy Ausztriába megyünk pár szezonra dolgozni. Persze ezt annyira itthon nem értékelték, de miután elmondtuk, hogy mi az álmunk, és mit szeretnénk megvalósítani, és hogy ehhez anyagi háttér szükséges, belátták, hogy igazunk van. Anyámat meg kellett nyugtatnom, hogy nem végleg akarunk kimenni, és azért idő közönként haza is tudunk majd jönni.

Én szobalány állást kerestem, András pedig mint mosogató helyezkedett el. Nem zavarta, hogy mit szólnak majd, hiszen kiszámoltuk, hogy a kettőnk fizetéséből ha csak két szezont lehúzunk, akkor már meg tudjuk vásárolni a házat, amit szeretnénk.