Az opciós mechanizmus lényege


Szemelvény:Albert O. Hirschman: Kivonulás, tiltakozás és hűség részlet Hogyan reagálnak a vállalatok, szervezetek és államok hanyatlására az érintettek[ 71 ] Nincs olyan gazdasági, társadalmi vagy politikai rendszer, amelyben az egyének, üzleti vállalkozások, vagy általában a szervezetek ne sértenék meg néha a hatékony, racionális, törvénytisztelő, erényes vagy egyéb módon funkcionális viselkedés szabályait.

Bármilyen jól vannak is kigondolva egy társadalom alapvető intézményei, mégis megtörténik, hogy bizonyos cselekvők — esetleg akaratlanul — nem felelnek meg a viselkedésükkel szemben támasztott követelményeknek. Minden társadalom megtanulja, hogy miképpen élhet együtt bizonyos mértékű diszfunkcionális vagy szabálysértő viselkedéssel, ám a szóban forgó viselkedési megnyilvánulások csak akkor tarthatók korlátok között, s csak akkor nem vezetnek általános hanyatláshoz, ha a társadalom képes arra, hogy olyan erőket mozgósítson, amelyek minél nagyobb számú megtévedt cselekvőt terelnek vissza a társadalmi intézmények megfelelő működéséhez szükséges viselkedési szabályok követésének útjára.

Általános információk

Most azoknak az erőknek a számbavételére teszünk kísérletet, amelyek a gazdaságban fejtik ki hatásukat; a megalkotandó fogalmakról azonban kiderül, hogy nemcsak az üzleti vállalkozásokhoz hasonló gazdasági auktorokra alkalmazhatjuk őket, hanem számtalan más, nem-gazdasági jellegű az opciós mechanizmus lényege és szituációra is. Míg a moralisták és a politológusok nagyon sokat foglalkoztak azzal a kérdéssel, hogy miképpen óvhatnák meg az egyéneket az immorális viselkedés, a társadalmakat a fölbomlás, a kormányokat a hanyatlás veszélyeitől, a közgazdászok alig szenteltek figyelmet a gazdasági aktorok jóvátehető botlásainak.

Két oka volt ennek a mulasztásnak. Az első: a közgazdászok vagy azt föltételezték, hogy a gazdasági aktorok tökéletesen és megrögzötten racionálisak, vagy pedig azt, hogy racionalitásuk szintje — a legrosszabb esetben is — állandó.

Egy vállalat teljesítményének romlása például vagy abból fakad, hogy a kínálati és keresleti feltételek a vállalat számára kedvezőtlenül alakulnak, miközben a vállalat profit- növekedési ráta vagy egyéb maximalizáló képessége és hajlandósága változatlan marad, vagy pedig abból, hogy a vállalat "maximalizálás képessége és hajlandósága csökken", s a kínálati és keresleti tényezők nem változnak.

Az utóbbi értelmezés rögtön fölveti a kérdést: vajon miképpen lehetne visszaállítani a vállalat maximalizálási képességének eredeti szintjét? A szokásos értelmezés azonban az előbbi, s ebben az esetben az objektív kínálati és keresleti feltételekben bekövetkezett változások visszafordíthatósága már sokkal kétségesebb. Más szóval: a közgazdászok rendszerint föltételezték, hogy az elmaradó vagy előreszaladó vállalat "jó okkal" marad el vagy szalad előres a könnyen "jóvátehető botlás" fogalma érthetetlen marad számukra.

A második: A közgazdászok mulasztásának másik oka kapcsolatban áll az elsővel. A kompetitív gazdaság hagyományos modelljében a botlások jóvátételére valójában nem is nagyon van szükség. Ha egy vállalat veszít a kompetitív küzdelemben, piaci részesedését és termelési tényezőit tüstént átveszik más — alkalmasint új — vállalatok, s előfordulhat, hogy a források allokációja hatékonyabb lesz, mint korábban volt. Ezzel az elképzeléssel a fejében, a közgazdász megengedheti magának, hogy sokkal nagyobb egykedvűséggel szemlélje saját ügyfelei például a gazdasági vállalkozások botlásait, mint akár a moralista, aki meg van győződve minden egyes ügyfele minden egyes individuum önértékéről, akár a politológus, akinek az ügyfele az állam egyedi és pótolhatatlan.

Az opciós mechanizmus lényege a föltártuk a közgazdászok mulasztásának okait, rögtön megkérdőjelezhetjük a szóban forgó mulasztást igazolni hivatott álláspont helyességét: az az elképzelés ugyanis, miszerint a gazdaság egy olyan, tökéletesen kompetitív rendszer, amelyben az egyes vállalatok sorsának alakulása kizárólag a komparatív előnyök változásaitól függ, egészen biztosan nem felel meg a valóságnak.

Először is itt vannak a gazdaságnak azok a mindenki által  ismert, hatalmas területei, amelyekre a monopóliumok, az opciós mechanizmus lényege és a monopolisztikus verseny uralma a jellemző: a szóban forgó gazdasági szférában tevékenykedő vállalatok teljesítményének romlása többé-kevésbé állandósult és halmozódó eredménytelenséghez, illetve hanyagsághoz vezethet; erre az állapotra pedig a közgazdásznak ugyanolyan aggodalommal kell tekintenie, mint amilyen aggodalommal a politológus észleli, hogy az általa tanulmányozott politikai közösség épségét belső viszály, korrupció vagy unalom fenyegeti.

Az elmaradó vállalatok jobb teljesítményre sarkallásának lehetőségét azonban ott sem indokolt figyelmen kívül hagyni, ahol valóban lendületes verseny folyik. Azokban a gazdasági szektorokban, amelyekben nagyszámú — hasonló feltételek mellett működő — vállalat versenye folyik, az egyes vállalatok teljesítményének hanyatlása éppúgy fakadhat véletlen, szubjektív okokból, mint a költség- és árfeltételek — állandónak tűnő — kedvezőtlen megváltozásából.

Tartalomjegyzék

Mivel a véletlen, szubjektív tényezők hatása megfordítható, illetve kiküszöbölhető, bizonyos korrekciós mechanizmusok talán mérsékelhetnék az előbbi hatásokkal járó társadalmi veszteségeket és emberi szenvedést.

Itt néhányan közbevetik majd, hogy maga a verseny is effajta az opciós mechanizmus lényege mechanizmust jelent. Ha pedig a vállalat már tévedett, akkor vajon nem a csökkenő az opciós mechanizmus lényege és a versenyben való végleges lemaradás veszélye készteti a vállalat vezetőit arra, hogy erőfeszítéseket tegyenek a korábbi teljesítményszint visszaállítására?

Kétségtelen, hogy maga a verseny is fontos korrekciós mechanizmust alkot. Az elkövetkezőkben azonban amellett érvelünk, hogy nem történt meg a verseny említett funkciójából fakadó következmények módszeres feltárása, valamint amellett, hogy létezik egy másik, fontos, alternatív mechanizmus is, amely vagy a verseny kiegészítéseképpen lép működésbe, vagy pedig akkor, ha a kompetitív mechanizmus csődöt mondott.

Érvelésünk során egy olyan vállalatból indultunk ki, amely értékesíthető termékeket állít elő bizonyos fogyasztók számára; gondolatmenetünk azonban jórészt olyan szervezetekre önkéntes társulásokra, szakszervezetekre vagy politikai pártokra is érvényes lesz, amelyek pénzbeli ellenszolgáltatás nélkül nyújtanak szolgáltatásokat tagjaik számára. Föltesszük, hogy a vizsgált vállalat vagy szervezet teljesítménye hanyatlani kezd.

A teljesítményromlásnak olyan, közelebbről meg nem határozott, véletlen okai vannak, amelyek nem elég kényszerítő erejűek vagy tartósak ahhoz, hogy megakadályoznák a korábbi teljesítményszint visszaállítását — amennyiben a vállalat vezetői elegendő figyelmet és energiát fordítanak erre a feladatra.

A teljesítmény hanyatlása a tipikus és általános esetben, azaz mind a vállalatok, mind a szervezetek esetében, az előállított termék vagy szolgáltatás minőségének abszolút és viszonylagos romlásában fejeződik ki. A folyamat eredményeképpen a bevételek csökkennek, a taglétszám visszaesik, s a vállalat vagy szervezet vezetésének módot és lehetőséget kell találni arra, hogy jóvátegye azokat a mulasztásokat, amelyek tömeges kivonuláshoz vezettek.

Devizaopciós piac. A devizaopciók fő típusai

Ezt a lehetőséget tiltakozási opciónak nevezzük. A folyamat eredményeképpen a vállalat vagy a szervezet vezetőségének ismét kísérletet kell tennie arra, hogy föltárja az elégedetlenség okait, s orvosolja az érintettek panaszait.

Az említett két opció összehasonlító elemzésére s a köztük fennálló kapcsolatok tisztázására teszünk kísérletet. Vizsgálódásunk során effajta kérdésekkel foglalkozunk: vajon a kivonulási opció milyen feltételek mellett szorítja háttérbe a tiltakozási opciót, és megfordítva?

  • Devizaopciós piac. A devizaopciók fő típusai
  • Európai árfolyam-mechanizmus – Wikipédia
  • Kereskedőház bohém kereskedelem

Hogyan fest vajon a két, kiigazítási mechanizmusként felfogott opció viszonylagos hatékonysága? Milyen helyzetekben játszik szerepet mindkét opció? Milyen intézmények révén tökéletesíthetnénk a két, kiigazításként felfogott opció működését? Vajon azok az intézmények, amelyek a kivonulási opció működését lennének hivatva tökéletesíteni, összeegyeztethetők-e azokkal az intézményekkel, amelyek révén a tiltakozási opció működését kívánjuk javítani.

Kivonulás és tiltakozás: a gazdaság elmélet és a politika tudomány kapcsolata A hanyatlás ellen ható endogén tényezők természetének és erejének vizsgálata során elemzésünk kétfelé ágazik. A kivonulás és a tiltakozás szétválasztása azonban gyanúsan egyszerű lenne, ha a szóban forgó — ellentétes, de egymást nem feltétlenül kizáró — kategóriák különbsége nem egy alapvető különbséget fejezne ki: azt, amely a politikát elválasztja a gazdaságtól.

A tiltakozás az előbbi, a kivonulás pedig az utóbbi szférába tartozik. Az a fogyasztó, aki elégedetlen az egyik vállalat termékeivel, s ezért másik vállalathoz pártol át, a piacot ugyan jóléte védelmére vagy helyzete javítására használja fel, de közben olyan piaci erőket is mozgásba hoz, amelyek a hanyatló vállalatot nagyobb teljesítményre ösztönözhetik.

A közgazdászok számára a szóban forgó mechanizmus mindennél fontosabb.

Navigációs menü

Ez a mechanizmus ugyanis egyszerű — az érintett egyén vagy kivonul, vagy nem, személytelen — a fogyasztó és a vállalat között nem kerülhet sor semmiféle — kiszámíthatatlan és bizonytalan kimenetelű — személyes összeütközésre, s a szervezet különféle statisztikák révén szerez csak tudomást esetleges sikereiről vagy kudarcairól; s végül, a mechanizmus közvetett — a hanyatló vállalat föllendülése a Láthatatlan Kéz előzékenysége révén, mintegy a fogyasztó ápolásának nem-szándékolt melléktermékeként következik be.

A tiltakozás viszont — a fenti szempontokat figyelembe véve — a kivonulás szöges ellentéte. A tiltakozás tehát par exellence politikai cselekvésnek számít. A közgazdász természetesen úgy véli, hogy az ő mechanizmusa sokkal hatékonyabb; s szerinte csak ezt a mechanizmust érdemes komolyan venni.

Miképp gyakorolhatjuk a részvényekre vonatkozó vételi jogainkat?

A szóban forgó szakmai elfogultságot különösen jól szemlélteti Milton Friedman egyik tanulmánya, amelyben Friedman a piaci mechanizmusoknak a közoktatásban való alkalmazása mellett száll síkra. A Friedman féle javaslat lényege a következő: az iskoláskorú gyermekek szülei között különleges utalványokat kellene szétosztani.

  1. Fogalma[ szerkesztés ] a A tőzsdén kívüli határidős ügylet olyan szerződés, amely egy eszköznek egy most kialkudott áron való jövőbeli adásvételére szól.
  2. Miképp gyakorolhatjuk a részvényekre vonatkozó vételi jogainkat? - krisztinahaz.hu
  3. Bináris opciók 1 árból
  4. Határidős ügylet – Wikipédia

Ezekkel az utalványokkal azután a szülők versengő magánvállalkozások által nyújtott oktatási szolgáltatásokat vásárolhatnának meg. Ma — nagy általánosságban — csak akkor tehetik meg ezt, ha megváltoztatják lakóhelyüket. Egyébként pedig csupán bonyolult politikai csatornákon keresztül adhatnak hangot véleményüknek. Egy olyan személy, aki kevésbé járatos a közgazdaságtanban, naiv módon azt hihetné, hogy a vélemények kifejezésének közvetlen formája az, hogy kifejezzük őket.

Csakugyan: a kivonulásnak a politika területén sokkal szomorúbb sors jutott osztályrészül, mint a tiltakozásnak a közgazdaságtanban.

Hatékonyabban működik az OLAF

Nyilvánvaló azonban, hogy mindkét részről szenvedély- és előítélet mentesebb magatartásra van szükség, ha nem akarjuk elszalasztani azt a kivételes lehetőséget, amelyet egy jellegzetes piaci és egy jellegzetes nem-piaci — politikai — mechanizmus együttes hatásának tanulmányozása kínál számunkra.

A szervezeti hűség elmélete A kivonulás lehetősége, amint azt láttuk, jelentősen csökkentheti a tiltakozási opció széles körű és hatékony alkalmazásának valószínűségét. Más szavakkal: a fentiekben amellett érveltünk, hogy a kivonulás háttérbe szorítja a tiltakozást, s kezdett olyan látszatot ölteni a dolog, mintha a tiltakozás csak akkor játszhatna fontos szerepet a szervezetekben, ha kivonulásra nincsen mód.

Számtalan olyan szervezet létezik mármost, amelyben az említett két mechanizmus közül az egyik csakugyan egyértelműen túlsúlyban van a másikkal szemben: amíg például a kompetitív üzleti vállalkozásokban a teljesítmény szinten tartása csaknem kizárólag a kivonulástól függ, s a tiltakozás meglehetősen háttérbe szorul, az opciós mechanizmus lényege a családhoz, törzshöz, egyházhoz és államhoz hasonló, őseredeti társadalmi képződmények esetében a kivonulás rendszerint elképzelhetetlen, noha nem teljesen lehetetlen.

Ha a fenti szervezetekhez tartozó egyén elégedetlen a dolgok állásával, akkor azt általában úgy fejezi ki, hogy valamilyen módon hangot ad tiltakozásának. Mellékesen megjegyzem, hogy ha a kivonulás lehetetlen vagy elképzelhetetlen, akkor az említett szervezetek többnyire gondoskodnak arról, hogy bizonyos körülmények közepette kizárhassák vagy kiközösíthessék individuális tagjaikat. A fölöttes hatóság viszont — a kizárás megtiltása révén — a szervezet vezetésének hatalmát korlátozhatja.

Ez utóbbira például — a fogyasztók védelmében — akkor kerülhet sor, ha egy közszolgáltatás kínálata monopolisztikus.

opciós kereskedési platform

Ha azonban a kivonulás lehetősége — mint a kompetitív piacokon működő vállalatok és fogyasztóik esetében mindenki előtt nyitva áll, tiltakozás pedig nem létezik, akkor a fogyasztók  vagy a szervezet kötelékébe tartozó egyének kizárása értelmetlen vállalkozás lenne, s nem is kell külön megtiltani. Azok a szervezetek, amelyekben mind a kivonulás, mind a tiltakozás fontos szerepet játszik, meglehetősen ritka madárnak számítanak. Ha meg akarjuk fogni ezt a ritka madarat, akkor olyan csoportokat kell keresnünk, amelyekben mód van a csoporttagok kivonulására és kizárására is.

bináris opciók 1 másodperctől

A politikai pártok és az önkéntes társulások rendszerint effajta csoportokat alkotnak. Tiltakozás és hűség A hűség fogalmának bevezetése révén jobban megérthetjük azokat a feltételeket, amelyek a kivonulás és a tiltakozás együttes föllépésének kedveznek. A hűség nyilvánvalóan csökkenti a kivonulás valószínűségét, de vajon egyszersmind nagyobb teret ad a tiltakozásnak is?

A tiltakozásról korábban mondottak alapján úgy tűnik, hogy a fenti kérdésre igenlő választ kell adnunk. Korábban megállapítottuk, hogy a vállalat fogyasztói vagy a szervezet tagjai a kivonulás helyett elsősorban az opciós mechanizmus lényege folyamodnak a tiltakozáshoz, ha 1 a kivonulás nyújtotta biztonságot hajlandók fölcserélni a minőség javítására tett erőfeszítések bizonytalanságával; s ha 2 úgy vélik, hogy képesek befolyásolni azt a szervezetet vagy vállalatot, amelyhez tartoznak, illetve amelytől vásárolnak.

Az első tényező mármost nyilvánvaló kapcsolatban áll a ragaszkodásnak azzal a sajátos változatával, amelyet szervezeti hűségnek nevezünk.

mi a bináris opciók sma

A tiltakozás valószínűsége tehát akkor is együtt nő a hűség fokozódásával, ha valaki úgy véli, hogy csupán meghatározott mértékben képes befolyásolni azt a szervezetet, amelyhez tartozik. Ráadásul az említett tényezők nem is függetlenek egymástól. Ha valaki erősen ragaszkodik egy adott termékhez, vagy egy adott szervezethez, akkor gyakran kísérletet tesz arra, hogy növelje befolyását a szervezeten belül; — különösen akkor, ha úgy véli, hogy a kérdéses szervezet rossz irányba halad.

Határidős ügylet

A hűség tehát rendszerint féken tartja a kivonulást, s működésbe hozza a tiltakozás mechanizmusát. Igaz ugyan, hogy a szervezet működésével kapcsolatos általános elégedetlenség idején a szervezet egyes tagjai akkor is hűségesek maradhatnak, ha ők maguk nem rendelkeznek számottevő befolyással, de az már nehezen képzelhető el, hogy hűségüket akkor is megőrzik, ha nem számíthatnak arra, hogy valaki tesz valamit, vagy valami történni fog a hibák kijavítása érdekében.

Idegen népekkel való érintkezésében bárcsak mindig a helyes úton járna! Végső soron ez a lehetőség az, ami — azzal a várakozással együtt, hogy a jó irányba tett lépések, valamilyen hosszabb időszakot tekintve, túlsúlyba kerülnek majd a rossz irányba tett lépésekkel szemben — a hűséget megkülönbözteti a hittől. Ha egy pillantást vetünk Ábrahám áldozatának híres, Kierkegaard-féle értelmezésére, azonnal láthatjuk, hogy ehhez a hitaktushoz képest a leghűségesebb viselkedés bináris opciók binex óriási adag józan számítást tartalmaz.

Mikor hasznos a hűség? A hűség a mi szempontunkból főként azért fontos, mert megakadályozhatja, hogy a vállalat minőség-érzékeny fogyasztói, vagy a szervezet minőség-érzékeny tagjai válasszák elsőként a kivonulást.

Ezen egyének kivonulása a botladozó vállalatot vagy szervezetet éppen azoktól a fogyasztóitól fosztja meg, akik a legnagyobb segítséget nyújtanák a mulasztások és nehézségek elleni küzdelemben.

Hűségük következtében ezek az egyének, akik potenciálisan a legnagyobb befolyással rendelkeznek, tovább maradnak a vállalat fogyasztói vagy a szervezet tagjai, mint egyébként maradnának, mivel azt remélik, vagy inkább ésszerű indokok alapján abban bíznak, hogy "belülről" változást vagy reformot tudnak majd előidézni. A hűség tehát távolról sem irracionális, hiszen társadalmilag is hasznos feladatot lát el, amikor segít megakadályozni, hogy a hanyatlás bekövetkezzen.

Amint korábban már említettük: a az opciós mechanizmus lényege nem emel áthághatatlan gátakat a kivonulás elé. A hűség kivonulás-korlátozó szerepe a leginkább talán a védővám szerepéhez hasonlítható. Az iparban védővámok létjogosultságát rendszerint azzal szokták igazolni, hogy a születőben levő hazai iparnak is meg kell adni az esélyt arra, hogy hatékonnyá váljon.

Ugyanígy: a vállalati vagy szervezeti hűségnek az a funkciója, hogy a vállalatnak vagy szervezetnek esélyt adjon a teljesítményromlás az opciós mechanizmus lényege. A kivonulás intézményes korlátozását gyakran azzal indokolják, hogy az effajta korlátozás felerősíti a tiltakozást azokban a hanyatló, de még nem teljesen menthetetlen szervezetekben, amelyeket egyébként idő előtt szétrombolná a szabad kivonulás lehetősége.

Úgy tűnik, ez magyarázza — noha a törvényhozók szeme előtt gyakran nem effajta indokok lebegnek — azt is, hogy a válással kapcsolatos jogi eljárások módfelett bonyolultak, s hogy a váláshoz többnyire rengeteg időre, pénzre és lelkierőre van szükség. Ugyanígy: az amerikai munkajog meglehetősen időigényes eljárást ír elő arra az esetre, amikor az egyik szakszervezet üzemi szinten átveszi a másiktól a kollektív szerződés megkötésére feljogosított fél szerepét.

Következésképpen: ha a munkások elégedetlenek az egyik szakszervezet szolgáltatásaival, nem tudnak könnyen és gyorsan átpártolnia másikhoz, s így nagyobb a valószínűsége annak, hogy megpróbálnak életet önteni abba a szakszervezetbe, amelyhez egyébként tartoznak. A kivonulás és a tiltakozás közti választás korábbi elemzése lehetővé teszi, hogy megvizsgáljuk azokat a feltételeket, amelyek mellett a kivonulás intézményes korlátai, vagy ha nincsenek ilyenek, akkor azok az általánosított, informális korlátok, amelyeket a hűség emel a kivonulás elé, különösen "hasznosak" és kívánatosak.

Korábban megmutattuk, hogy a kivonulás és a tiltakozás közti választás során a tiltakozás gyakran a rövidebbet húzza. Ez azonban nem szükségképpen azért következik be, mert a tiltakozás nem olyan hatékony, mint a kivonulás, hanem azért, mert a tiltakozás hatékonyság a sokszor attól függ, hogy sikerül-e fölfedezni olyan új módszereket, amelyek révén — a bajok orvoslása érdekében — nyomást lehet gyakorolni a hanyatló szervezetre.

opció meghatározása és típusai

Bármennyire "könnyűnek" látszik is visszatekintve egy effajta fölfedezés, az ex ante becslések az opciós mechanizmus lényege erősen diszkontálva veszik csak figyelembe ezt a lehetőséget, hiszen a kreativitás mindig meglepetésként jelentkezik. A hűség ilyenkor — a kivonulás költségeinek növelése révén — segít helyreállítani az egyensúlyt, s ezáltal az érintetteket arra sarkallja, amelytől egyébként visszariadnának. A hűségnek ez a funkciója hasonlít azoknak a várakozásoknak a funkciójához, amelyek alábecsülik a megoldandó feladat nehézségeit.

Az effajta várakozások a "gondviselés kezeként" gyakran jótékony hatást gyakoroltak a gazdasági fejlődésre. A hűség tehát — vagy ha ez hiányzik: a kivonulás intézményes korlátozása — különösen akkor fontos, ha a hatékony tiltakozáshoz nagyfokú társadalmi leleményességre van szükség, a kivonulás viszont könnyen elérhető, de nem teljesen hatékony alternatívát jelent. Másodszor: a hűség hasznossága a rendelkezésre álló helyettesítő termék tulajdonságaitól függ.

Ha két, egymással versengő szervezet szolgáltatásai árban és minőségben olyan messze vannak egymástól, mint Makó Jeruzsálemtől, akkor az egyik szervezet hanyatlása esetén a tiltakozási mechanizmus minden további nélkül működésbe léphet, mielőtt nagyobb arányú kivonulásra kerülne sor.

Itt tehát szinte nincs is szükség hűségre, jóllehet ez, mármint a hűség — a kivonulás megakadályozása miatt — igen fontos lehet azokban a szervezetekben, amelyek erősen hasonlítanak egymásra. Ekkor ugyanis a szervezetek egyikének csekély mérvű hanyatlása is arra készteti az érintetteket, hogy rohanvást pártoljanak át a másik szervezethez. Ez a következtetés kissé meglepő.

Ha paradoxonként fogalmazzuk meg, akkor következtetésünk azt mondja ki, hogy a hűség akkor a leghasznosabb, amikor a leginkább irracionálisak tűnik; azaz: amikor a hűség azt jelenti, hogy erősen ragaszkodunk egy olyan szervezethez, amely látszólag nem szolgál rá ragaszkodásunkra, hiszen annyira hasonlít egy másik szervezethez, amelyhez szintén csatlakozhatnánk. Effajta, látszólag irracionális hűséggel legjobb demó számla találkozhatunk például bizonyos klubok, futballcsapatok vagy politikai pártok esetében, Minél inkább így van ez, annál inkább irracionálisnak és ostobának tűnik pl.

A hazához való hűség viszont valami olyasmi, ami nélkül egész jól meglehetnénk, hiszen az egyes országokat többnyire jól megkülönböztethető termékeknek tekinthetjük. A korai és nagyarányú kivonulás veszélye — amint ezt az "agyelszívás" esete is példázza — itt csak akkor lép föl, amikor a kommunikációs eszközök fejlődése, valamint a társadalom minden szférájára kiterjedő modernizáció következtében az egyes országok hasonlítani az opciós mechanizmus lényege egymásra.

Ekkor viszont mindenképpen hasznos szerepet játszik a hazához való hűség.

A devizaopciók fő típusai Devizaopciós piac.

Vannak azonban olyan országok is, amelyek — történelmük, nyelvük és kultúrájuk közös vonásai miatt — jelentős mértékben hasonlítanak egymásra. Az effajta országokban mármost — amint ezt Latin-Amerika és Japán összevetése is mutatta — nagyobb szükség van a hűségre, mint azokban az országokban, amelyek egyetlen más országhoz sem hasonlítanak.

Végül, szóljunk a befolyásos fogyasztók elvesztésének veszélyéről, amely akkor lép föl, ha egy jobb minőségű és drágább termék található az eredeti termék közelében.

A szóban forgó megjegyzések alapján újabb következtetést vonhatunk le a hűség viszonylagos jelentőségére vonatkozóan. Ha a szervezeteket — szolgáltatásaik minősége, presztízsük vagy más kívánatos jellemzők szerint — egyetlen skála mentén rendezhetjük el, akkor a skála zsúfolt alsó végén elhelyezkedő szervezet számára fontosabb a hűség és az összetartás ideológiája, mint a skála felső végén elhelyezkedő szervezetek száma.

Szervezetek, szerveződések a társadalomban; Szervezetszociológiai jegyzetek

Rengeteg bizonyíték szól amellett, hogy mind az amerikai társadalom különféle "hátrányos helyzetű" csoportjai, mind pedig — a nemzetközi szintéren — a harmadik világ országai átérzik az előbbi értelemben vett hűség és összetartás fontosságát.

A következő fejezetben viszont megmutatjuk majd, hogy a legtekintélyesebb csoportok és szervezetek — az előbbi esettel ellentétben — néha kifejezetten jól járnak, ha tagjaik hűsége csökken. A szervezet hűséges tagjai kivonulással fenyegetőznek A kivonulás és a tiltakozás csatájában a hűség nemcsak azért játszik kulcsszerepet, mert az opciós mechanizmus lényege az egyének tovább maradnak foglyai azoknak a szervezeteknek, amelyekhez tartoznak, illetve: nagyobb elszántsággal és találékonysággal alkalmazzák a tiltakozási opciót, mint ezt egyébként tennék, hanem azért is, mert a hűség a hűtlenség, vagyis a kivonulás lehetőségén nyugszik.

Ahogyan nem beszélhetnénk jóságról egy olyan világban, amelyben nem létezik a rossz, úgy értelmetlenség lenne hűségről beszélni egy olyan, monopolisztikus vállalat, párt vagy szervezet esetében, amelynek a hatalmát senki sem kérdőjelezheti meg. Noha a hűség kétségtelenül a kivonulás elhalasztásának irányába hat, magának a hűségnek a létezése a kivonulás lehetőségén nyugszik.

Az a tény, hogy a kivonulási opció még a szervezet leghűségesebb tagja előtt is nyitva áll, gyakran döntő szerepet játszik a szervezet és az egyén közt folyó alkudozásban. A kiigazítási mechanizmusként felfogott tiltakozás hatékonysága érezhetően megnövekszik, ha a tiltakozás kivonulással való fenyegetőzéssel támasztják alá; függetlenül attól, hogy a fenyegetőzés nyíltan hangzik-e el, vagy csupán arról van szó, hogy az érintettek mindegyike számol a kivonulás lehetőségével.

A hűség hiánya esetén a kivonulás lényegében nem jár semmiféle költséggel, leszámítva azokat a költségeket, amelyeket az alternatív termékekre és szervezetekre vonatkozó információk összegyűjtése von maga után. Ha a hűség hiányzik, akkor — amint már korábban kifejtettük — a szervezet individuális tagja hajlik arra, hogy alábecsülje szervezeten belüli befolyását.

Így a kivonulás melletti döntést csendben hozzák meg és csendben hajtják végre. Kivonulással rendszerint a szervezet hűséges — azaz: nem közömbös — tagjai fenyegetőznek, vagyis azok, akik minden követ megmozgatnak, mielőtt rászánnák magukat arra, hogy kivonuljanak, vagy egy másik termékhez, illetve szervezethez pártoljanak át.

Ajánlom Noha a mechanizmus összetett, a koncepció maga könnyen áttekinthető: a társaság felsővezetőinek meghatározott köre jogot kap arra, hogy a társaság részvényeiből a jövőben vásároljon. Mégpedig: olyan vételi áron, amelyet általában a szóban forgó részvényeknek az opció alapításakori piaci ára függvényében határoztak meg. Ez a vételi jog vagy más néven vételi opció a Ptk.

A kivonulás és a tiltakozás közti kapcsolat tehát távolról sem olyan egyszerű, mint amilyennek vizsgálódásunk elején látszott. Korábban megmutattuk, hogy ha a kivonulási opció reális alternatívát jelent, akkor csökken a valószínűsége annak, hogy az érintettek tiltakozáshoz folyamodnak. Most viszont úgy tűnik, mintha a kivonulás lehetősége fokozná a tiltakozási mechanizmus hatékonyságát.

A kivonulás tehát egyrészt csökkenti a tiltakozási mechanizmus kiépítésének és felhasználásának valószínűségét, másrészt viszont — ha tiltakozásra kerül a sor — fokozza a szóban forgó mechanizmus hatékonyságát.

Az előnyökről

Ez az ellentmondás azonban szerencsére, nem feloldhatatlan. A két kijelentés együttesen csupán azokat a feltételeket adja meg, amelyek mellett az érintettek tiltakozáshoz folyamodnak, és remény van arra, hogy ez a tiltakozás hatékony lesz, azaz: jó ha fennáll a kivonulás lehetősége, de ennek lehetősége — különösen ha egy szervezet  hanyatlani kezd — nem szabad túlságosan kézenfekvőnek vagy túlságosan vonzónak lennie.

A fenti kijelentés helytálló voltát úgy szemlélhetjük a legjobban, hogy megvizsgáljuk, vajon a politikai pártok miképpen reagálnak tagjaik tiltakozására. A totalitariánus egypártrendszerű államok pártjai köztudomásúan érzéketlenek tagjaik tiltakozásával szemben éppúgy, mint a többpártrendszerű államok pártjai. Az előző esetben a tiltakozás és a kivonulás lehetőségének hiánya azt eredményezi, hogy a pártgépezet teljes mértékben a pártban éppen vezető szerepet játszó csoport ellenőrzése alákerül.

A második esetben sincs azonban sok esély a párton belüli demokrácia kifejlődésére, jóllehet itt mindenki szabadon választhat a kivonulás és a tiltakozás között, mivel a párttagok — ha nem értenek egyet pártjuk irányvonalával — rendszerint kísértést éreznek arra, hogy egy másik párthoz csatlakozzanak, s itt meg is tehetik ezt.

A szóban forgó egyének tehát nem fognak "belülről" harcolni a szükségesnek vélt "változásokért".